ÉLETRAJZ
Savoyai Eugén (Jenő) 1663. október 18-án született Párizsban. Matematikát és természettudományokat tanult, de katona szeretett volna lenni. Kísérlete, hogy bevonuljon a francia hadseregbe, nem járt sikerrel. Szelíd testalkatú, csúnya, görnyedt és alacsony termetű volt és nem illett bele XIV. Lajos francia király eszményi szépségéről alkotott képzetek közé. Így ifjabb Jenőnek nem volt helye a francia hadseregben. A kis francia herceg megsértve és megalázva elhagyja szülőföldjét, Franciaországot, és Lipót osztrák császárnak ajánlja magát. Villámló katonai karrier következett be életébe. Harminc évesen Savoyai Eugén tábornok lett, a negyvenes éveiben a Birodalmi Haditanács elnöke és a Monarchia egyik leggazdagabb embere lett.
Intelligenciájának és képességeinek köszönhetően nagyszerű katonai vezető, államférfi és politikus volt. Nagy hatással volt a 18. század első felének ausztriai üzletmenetére is. Résztvevője és parancsnoka volt az osztrák-török háborúban (1683-1699), a pfalzi háborúban (1688-1697), a spanyol örökösödési háborúban (1701-1714) és az osztrák-török háborúban (1716- 1718).
A ZENTAI HÁBORÚ
A Nagy Török Háború (1683-1699) idején Zenta mellett, 1697. szeptember 11-én nagy csata zajlott az osztrák és a török hadsereg között. Az Udvari Haditanács javaslata ellenére, hogy elkerüljék a török elleni offenzívákat, a számbeli alsóbbrendűség miatt Eugén (aki 1696 óta hadnagyi rangot kapott és egy független hadsereget irányított) 1697-ben úgy döntött, hogy megtámadja őket.
Az ő vezetése alatt álló osztrák hadsereg súlyos vereséget mért II. Musztafa szultán által irányított török hadseregre. Ebben a csatában 27 pasa halt meg. Mellettük a janicsár aga és a nagyvezír meghalt, míg a szultánnak 2000 lovasával sikerült Temesvárra szöknie.
A zentai győzelem nagyban befolyásolta a hadjárat és az egész háború kimenetelét. Ezzel a győzelemmel Ausztria kedvező feltételeket teremtett az 1699-es karlócai békéhez.
PÉTERVÁRADI CSATA
Az 1699-ben Karlócán megkötött béke megteremtette a határt a Habsburg Monarchia és az Oszmán Birodalom között. Az oszmánok azonban megszegték a huszonöt éves békét, és hadsereget indítottak a Habsburg birodalom ellen és 1716 augusztus elején átkeltek a Száván.
Az egyik oldalon az oszmán hadsereg, mintegy 200 000 katonával állt, Damad Ali pasa nagyvezír vezetésével. A másik oldalon pedig, a 70 000 katona és mellette álló péterváradi helyőrség 8 000 tagjából álló egyesült keresztény hadsereg állt, Savoyai Jenő herceg parancsnoksága alatt. Eugén, tudván, hogy nem várhatja tétlenül Pétervárad ostromát, augusztus 4. és 5. közötti viharos éjszakát kihasználta, és megtámadta a törököket. Annyira elszánt és magabiztos volt stratégiájában, hogy aznap reggel, augusztus 5-én a csata reggel 7-től csak 11 óráig tartott. Olyan gyorsan véget ért az egész, hogy Eugén közvetlenül sátrából küldött jelentést Bécsbe az örömhírről, a török vezír pedig halálosan megsebesült a csatában. Savoyai Eugén azt mondta, hogy a csata előestéjén Szűz Máriáról álmodott, aki megjövendölte neki, hogy a sokkal nagyobb létszámú török hadsereg felett győzelmet arat.
Később a nagy csata helyén hála jeléül megépült a Boldogságos Szűz Mária templom (a mai Tekija templom) ikonjával, amelyet Savoyai Jenő személyesen adományozott a templomnak. Egy másik legenda szerint a csata napján, a Havas Boldogasszony napján iszonyatos vihar támadt, ami miatt a reggeli hőmérséklet lecsökkent, hó esett, és a török hadsereg megfagyott. Ez nagyban befolyásolta a csata kimenetelét: Savoyai Jenő herceg kihasználta az időjárást, és a legsötétebb éjszakán a háta mögött közeledett a törökökhöz.
BELVEDERE KASTÉLY
„A hatalom luxus nélkül nevetséges.”
Ez volt az az állítás, amellyel a korabeli nemesek valami „csodálatosan feleslegként” indokolták a pompás épületeket, köztük a Belvedere-kastély építését is. Bár királyi méretű kastélyról van szó, tulajdonosa a „bécsieknél nagyobb bécsi” Savoyai Eugén herceg, aki soha nem használta a német nyelvet, sem írásban, sem szóban. A korabeli szabályok szerint hűnek kellett lennie a kor szellemiségéhez és emlékművet kellett, hogy építsen magának. Ez egy „hatalom megörző mozdulat” volt. Így jött létre az egyedülálló és semmihez sem hasonlítható kastély az európai építészet történetében. Savoyai Eugén értékes művészeti gyűjteményeket hozott létre a kastély egyes részein. A fogadótermeket és bálokra szolgáló szobákat ritkán használták. Kora művészekkek és művelt emberekkel barátkozott Eugén. 1736. április 24-én halt meg Bécsben, 73 évesen. Egyedülálló volt, és nem voltak közvetlen örökösei. Az élete során kapott kitüntetések és elismerések sokaságát szerezte meg. Arról, hogy milyen nagyra becsülték, az is árulkodik, hogy a Szent István-székesegyházban temették el.
