A CSOKOLÁDÉ EREDETÉRŐL

A csokoládé a titokzatos Maják és Omlékok területeiről származik, amely a mai Mexikótól délre a Csendes-óceán Guatemala partjáig húzódott. Ezen ősi civilizációk tagjai azt hitték, hogy a kakaófa az istenek tulajdona, és gyümölcsei az istenek ajándéka az embereknek. Emiatt, jóval később Lineus svéd botanikus a Theobroma cacao nevet adta a kakaófának (theos – isten, broma – ital; görögül).

AZ ELSŐ CSOKOLÁDÉS ITALOK

A maják és aztékok által készített első csokoládéitalok keserűek, zsírosak és hidegek voltak. Az italt szárított kakaóbab őrlésével nyerték, majd a kapott keveréket sütőtökből vályott edényekbe helyezték, és vízzel felöntötték. A maják és az aztékok számára a hab volt az ital legfinomabb része. A maják úgy érték el, hogy habos legyen az ital, hogy felemeltek egy tál kakaót, és magosról egy másik tálba öntötték.

AZ ENERGIA ÉS A BÖLCSESSÉG FORRÁSA AZ AZTÉKOK SZERINT

900-as évek körül a maják rejtélyes módon eltűntek, majd területüket az aztékok lakták be, akik számára a csokoládé bölcsesség, erő és energia forrásává vált. A kakaó ára rendkívül magas volt, száz babért egy rabszolgát, négy babért egy nyulat, tízért pedig prostituált szolgáltatást lehetett kapni. A katonák a háborús hadjáratok során csokoládét kaptak, és utazási célokra megfelelő pasztillába préselték azt.

A HÓDÍTÓK ITALA

Az első keserű kakaóital kizárólag uralkodók és nemesek számára készült, melyet különleges alkalmak esetén fogyasztottak. Zabpehellyel mellé fogyasztották, amit még néha kukoricával dúsítottak vagy chilivel fűszereztek. Ebből az időszakból (4-9. század) számos festett edényt őriztek meg a kakaóbab motívumával és ezen ital üledékének maradványaival.

AZ ELSŐ ÉDES ITAL

Kolumbusz Kristóf és Cortez voltak az első európaiak, akik összetalálkoztak a kakaóval. A spanyol misszionáriusok új receptekkel állnak elő. Ehhez a csodálatos italhoz cukrot és fűszereket adtak hozzá. A kakaóbabot megsütötték, meghámozták és addig őrölték, amíg finom pép nem lett, amit aztán jól megédesítettek, majd fahéjjal, ánizzsal, vaníliával vagy szerecsendióval fűszerezték.

A CSOKOLÁDÉ MEGÉRKEZÉSE EURÓPÁBA

Európába a 16. század végén a spanyolok hozták be a csokoládét. Spanyolország-szerte nyitottak „kakaóivó” boltokat –, amelyekben délutánonként jöttek az emberek és egyfajta pirítóssal – picatoste-val itták a csodálatos italt. A csokoládét Európában sokáig csak gyógyszerként, serkentő italként vagy fűszeres szószokhoz használták. Valamint ez a szokás csak udvarokban és az arisztokrata körökben volt elterjedve.

A KAKAÓÜLTETVÉNYEK

A spanyol gyarmatosítók kakaóültetvényeket építenek Mexikóban, Ecuadorban, Venezuelában, Peruban, Jamaicában, Haitin és a Dominikai Köztársaságban. A kakaóbab-termelés hamarosan más trópusi régiókra is átterjedt, nedves és meleg éghajlatra, amely kedvez a kakaóbab termesztésének. A hollandok Jávára, Szumátrára, a Fülöp-szigetekre, Szamoára és Indonéziára, a franciák Brazíliára és Martinique-ra vitték át. A portugálok, pedig St. Thomas-ra és Nyugat-Afrikaába, a németek Kamerunba, a britek pedig Srí Lankába vitték át.

AZ ELSŐ TÁBLA CSOKI

A ma ismert táblás csokoládét a 19. század közepén kezdték el gyártani. A hidraulikus prés feltalálásával az őrölt kakaóbabból kialakult a kakaóvaj, amelyet aztán őrölt kakaóval és cukorral kevertek össze.
Ez az előállítási eljárás bizonyos módosításokkal a mai napig fennmaradt.